Store Wars

Új feldolgozás, zabálnivaló színészekkel:

A Főnix leszállt! De… WTF?

Sheenard rendhagyó “ez mi ez a marsi képen?” blogbejegyzése után engedtessék meg nekem is hasonló, a Főnix első képei láttán:

NASA link

Mi lehet az? Egy pózna? Még árnyéka is van.

Rajta van ezen is:

NASA link

Szóval?

Ice-ice baby!

Legyen egy kis tudomány is ebben a nagy fantasztikumban:

Na ez most akkor hogy?

Flow - Az azonnali evolúció!

Ha van egy szabad öt perced, abból biztos 15, 20, de akár egy óra is lehet, ha nekiállsz ezzel játszani: 

Flow

Te vagy az ott középen, őskukac az őslevesben (igaz jóval kisebben kezded), és azokat a háromszemű gömböcskéket (szintén apróbban - egy szemmel - kezdik) kell behabzsolnod, hogy fejlődj, erősödj, hosszabbodj.

Mert bizony verseny zajlik az őslevesben (a piros gömböcskével a mélyebb, sötétebb - ergo veszélyesebb rétegekbe sűlyedhetsz, kékkel fel a biztonságos, napfényesebb szintekre), és neked helyt kell állnod azokkal szemben, akik “ott mögötted lavíroznak a homályban”.

Csakis tőlük, és a nagyobb gömbformájúaktól (veszélyesebbek mint a kukacok!) szerezhetsz olyan extrákat, melyek szélesebb szájat növesztenek a könnyebb cserkészéshez, vagy oldalcsápokat a fürgébb manőverezéshez.

Mindezt egyszerű de nagyszerű képi megvalósítással, nyugtató hanghatásokkal. Engem rabul ejtett.

Íróinknak nem ajánlom, inkább írjanak

A következő Uri Geller!

Mi labdába sem rúghatunk, németeknél a titkos fegyver:

Morta Deller

A kenyérpirítós mutatványa, hát… döbbenetes!

Kenyérpirító

A jövő zenéje? Vagy szúnyogfaking?

http://www.youtube.com/watch?v=vnWNHvEzq0Y&feature=related

“Hűb…meg, nem hittem, hogy talpon marad!”

http://darkenedsector.softair.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=952&Itemid=1

Hát ezt nézzétek meg. Ez már nem scifi…

I AM LEGEND - Alternatív befejezés… SPOILER!!!

A filmben nem volt annyira egyrételműen leszögezve, hogy a falkavezér a foglyulejtett nősténye miatt támadja doktorunkat. Félreérthető volt a motívációja, mert úgy tűnt, csupán különlegessége miatt kergeti  Legendánkat. Ezt támasztotta alá számomra a bemérgesedős jelenete is, mikor egy kiadós harapdálás után fekadokink nem volt hajlandó annak rendje és módja szerint átváltozni.

No, az alternatív befejezés nem hagy kétséget afelől, hogy mivégett is vadászik rá az alfahím. Mielőtt végleg bezúzná az üvegajtót a doki laborjában, tenyerével összemaszatolja a megrepedt üveget, egy pillangót ábrázolva, majd nyomatékosan a nőstényre néz.

Dokink megtalálja a pillangótetkót a nő vállán, bocsánatkérően lehozza a “cuccról”, és kitolja szerető férjéhez.  Azok összeturbékolnak, alfahímünk mérges ugyan a dokira, de valszeg már a dugás jár a fejében, így megkíméli a három túlélőt, és elporzik a bandájával.

A három túlélő egy új terepjáróval szabadon távozik a városból, és “nem vagy egyedül”, “van még remény” üzeneteket szórva az éterbe, eltűnik a látóhatáron.

Tipikus Hollywood-i, happy-end-es, langyos, rózsaszínű?

Az.

Egy szerelem vége…

Két éve, hogy itthon használom az internetet, így napi szinten van alkalmam foglalkozni olyan témákkal, melyek érdekelnek. Fő vonalát ennek a scifi iránti vonzódásom adja, melyet a kisiskolás korom óta tartó könyvtárbajárás alapozott meg. Egészen huszonötéves koromig egy író gondolatait, érzéseit, tapasztalatait csak és kizárólag a könyvéből ismertem meg.  A könyv volt az egyetlen médium, melyen keresztül megoszthatta velem önmagát.  Természetesen éppen ezért kellő figyelemmel, TISZTELETTELJESEN igyekezett kezelni azt a fonalat, mely összekötött minket, és én szerettem őt ezért. Aztán számomra is, jóval később mint a többség számára, kiszélesedett ez a kapcsolat a globális infósztráda segítségével, több médium fonala csatlakozhatott rám, melyeken keresztül már az írók személyiségét is bővebben megismerhettem.

Visszanézve a nem is oly távoli, tudatlan múltba, furcsa nosztalgiaérzés fog el, hogy bárcsak még ma is úgy lenne. Bárcsak ne tudnék senkiről semmit, csak amit az írásain keresztül akar közölni velem. Bárcsak ne látogatnám érdeklődőn Az Nagy Magyar Scifi Írók blogjait, gyülekezőhelyeit, ahol rendszeresen szembesülnöm kell az időről időre lángralobbanó vitákkal, melyeknek semmi köze a “vitához”, nem mutatnak sehová, csak a résztvevők mellkasa felé. Mind ugyanazon séma szerint zajlik, és én minduntalan eltöprengek a MIÉRT-en:

Miért van az, hogy azok az írók akiket én olvasóként nagyra becsülök, mert írásaik olyan érzéseket, gondolatokat ébresztenek bennem, mint senki és semmi más ebben a világban, s könyveikből árad az olvasó TISZTELETE, szóval ezek a nyitott, jószívű, szerfelett értelmes és intelligens emberek - hiszen műveikből azt a következtetést vonom le, hogy azok -, miért felejtik el ezt a TISZTELETET, mikor úgy esnek egymásnak, akár az ovodások?
Az eszközök és az értelmi szint fejlettebb ugyan, de a séma ugyanaz. Ez valami szakmai ártalom? A lenyűgöző elme egy defektje? Miért kell folyton visszaigazolni azon nézetemet, hogy az értelmi szintek között csupán megnyilvánulási különbségek vannak?

Talán nem veszik észre, hogy milyen mértékben is válltak közszereplővé. Hogy már nem csak a műveikből vagy az interjúkból alkot róluk véleményt az olvasó, hanem már napi szinten is, a blogjaikból, a hozzászólásaikból.

Olyan nagy erőfeszítés lenne azt a TISZTELETET minden megnyilvánulásba átvinni? Nem érdekli őket, hogy az értelmetlen, öncélú, belterjes villámagyú szópárbajaikkal a TISZTELET kiváltotta szeretetet mocskolják be? Bennem, a vak hitű olvasójukban.

Végigsimítom könyveiket itt mellettem az asztalon, és már nem vagyok biztos abban, hogy az elmúlt két év hatásai után képes leszek-e megnyílvánulásaiktól függetlenül tekinteni a műveikre. Talán tényleg csak akkor lehet önmagában megítélni egy művet, ha semmi sem tudható az írójáról.

Akárhogy is, e kétely fölött magamnak kell dülőre jutnom. Egyet viszont biztosan tudok.
Az interneten töltött két év után már nem rajongok önzetlenül a magyar scifiért.
Már nincs rózsaszín köd, nincs szerelem.
Felébredtem.
És sírok.    

Körblogzás a 2007-es év 5 top sf olvasmányáról

Megvallom őszintén, nemhogy top 5, de max. 5 sf olvasmányom sem volt az előző évben.

Ezért inkább leközlöm azt a néhányat, amibe volt szerencsém belefutni.

Antal József: Diagnózis

A regényről írtam már egy olvasói véleményt. Szerencsére “józsibácsi” olyan szándékkal fogadta, amilyen szándékkal írtam.

Szabó Sándor (szs, Crabe): Ellenérdek

Rég volt, hogy egy (kis)regényt annyira érdekesnek találtam, hogy 2-3 nap alatt végigpergessem. Akadt  néhány dolog benne, ami nem tetszett, vagy megakasztotta a gördülékeny olvasást, de egészében jó volt.

Csak az én agyamban hasonlítottak a tnoppok Alfra, a nálunk ragadt földönkívülire?

Csupor Béla készülő regénye:

Áldom a mérhetetlen bizalmáért! Bővebb véleményemet megtartom magamnak, nehogy befolyásoljam, de már repesve várom, hogy teljes valójában kezemben tarthassam szülöttét. Érdemes lesz rá, higgyetek!  

Ide írnám még a végére Tonyval folytatott levelezéseimet, voltak annyira inspirálók, akár egy sf regény.

Olvasmányi előkészületben (azaz itt a polcon):

Brandon Hackett: Poszthumán döntés

László Zoltán: A Keringés